Alkotni csak szégyentelenül érdemes Beszélgetés Bajusz Orsolyával

https://ujmuveszet.hu/labor/alkotni-csak-szegyentelenul-erdemes/

P–BH: A könyvben sokszor szóba kerül a modernizmus meghaladása. Miért volt fontos erről írni, mi ezzel kapcsolatban a személyes véleményed?

Bajusz Orsolya: A modernitás válsága a szociológia válsága is. Szociológiából van PhD-m, de nem nevezem magam szociológusnak, és valahol nem is érdekel a nagy része. Egyrészt amint beleláttam, hogy kik, hogyan, milyen érdekek alapján fabrikálnak kutatásokat, rájöttem, hogy a művészet igazibb és tisztább. Másrészt a doktorim megírása során vizuális szociológiai módszertant akartam fejleszteni, de rájöttem, hogy ez nem lesz soha igazi szociológiai módszertan – szerencsére, mert amit most szociológiának nevezünk, az a modernitás, racionalitás, méricskélés tudománya, amit a világ már meghaladott. A kutatáshoz használtam módszertanokat, de ezzel együtt az intuíció kulcsfontosságú szerepet játszott; olyan összefüggésekre világított rá, amelyeket szigorúan a módszertant követve nem lehetett volna megragadni. A tudományos kutatás logikája szerint az adott adatokból az adott módszertanokkal kell adott következtetésekig eljutni, ezért a legnagyobb problémám az volt, hogy a PhD számomra legérdekesebb részeit nehezen tudtam publikálni, úgy értve, hogy megtalálni a publikálás legmegfelelőbb formátumát. A társadalomtudomány nekem arról szól, hogy a módszertan a kötőanyag, amivel igazivá lehet tenni az elméletet, vagyis a filozófiát. A modernizmus meghaladása ebben az esetben az, hogy elfogadom a szubjektivitást és a bizonytalanságot, és nem az objektiválást erőltetem.