A művészet politikai eszközzé tétele, avagy a tudománykommunikáció és a kortárs művészet kapcsolódása

https://hang.hu/vendegoldal/a-muveszet-politikai-eszkozze-tetele-avagy-a-tudomanykommunikacio-es-a-kortars-muveszet-kapcsolodasi-pontjai-166144

Az érvényes tudás változásával, valamint a világképünk átalakulásával összefüggésben a mai világban egyre nagyobb teret nyer az olyan kommunikáció, amely lényegében nem tényekre és érvekre épül, hanem inkább az érzelmekre fókuszál. Az ilyen kommunikációban a szöveg, a képi média és a test mint médiafelület együttese főként érzéseket közvetít, nem pedig konkrét tényeket vagy érveket. A vizuális médiának nincs szintaxisa, ezért soha nem fog olyan módon adott dolgokat jelenteni, mint a szavak és mondatok. Ez a szubjektív olvasat lehetővé teszi, hogy a vizuális kódok egyéni értelmezéseken keresztül váljanak jelentéssel telivé.

Lehet, hogy kevesen járnak kiállításra, és azt gondolnánk, a művészet zárt világ. Ez igaz is, de közben a művészet már régen kikerült az utcára a vizuális kommunikáció és új média eszközkészletével együtt, illetve performanszok és köztéri installációk formájában. Mindannyian láthatjuk a hírekben a magukat az autópályákhoz ragasztózó tüntetőket, akárcsak a táblákkal pózoló influenszereket, hírességeket. Sőt, mi magunk is alkalmazhatunk hasonló kifejezéskészletet, hogy nyilvánosan elköteleződjünk egy ügy mellett, hiszen hiába maradt a művészet világa zárt, az installáció és performansz mint műfaj és kifejezéskészlet popularizálódott. Emellett mindannyian kommunikálunk vizuális médiával: használunk emojikat, mindig nálunk van a telefonos fényképezőnk, bármit megrajzol egy AI képgenerátor, már divat sincs, amit követni „kell”, mert a ruháink is vizuális kódok, amelyeket felvéve magunkról tehetünk állításokat

.